Képzeld el Nápoly keskeny utcáit a 18. század végén: a macskaköveken mezítlábas gyerekek szaladgálnak, az illatok pedig keverednek – frissen sült kenyér, bazsalikom, paradicsom… és valami új, valami igazán különleges készül a városszéli kemencékben: a pizza.
Eredetileg a pizza nem volt több szegények kenyerénél – egy lapos tésztalap, amire azt pakolták, ami éppen akadt: paradicsom, fokhagyma, olívaolaj. Egy gyors, olcsó étel volt a dolgos nápolyiaknak, akik kétkezi munkájuk után valami tartalmasra és egyszerűre vágytak.
A legenda szerint 1889-ben a pizza története új szintre lépett, amikor I. Umberto király és felesége, Margit királyné Nápolyba látogattak. A királynő kérésére egy helyi pizzamester, Raffaele Esposito készített egy különleges pizzát: piros paradicsommal, fehér mozzarellával és zöld bazsalikommal – a pizza színei így pontosan az olasz zászlót idézték. Így született meg a híres Pizza Margherita.
A 20. század elején a pizza átlépte az olasz határokat – főleg az emigránsok vitték magukkal az új világba. Amerikában például a pizzák igazi reneszánszukat élték, különösen New York és Chicago utcáin. A világháború utáni időkben pedig, amikor a katonák hazatértek Európából, már nemcsak emlékeket, hanem az olasz konyha szeretetét is hazahozták.
Ma már szinte minden sarkon találunk pizzériát – vékony, ropogós tésztás olasz változattal, vastagabb amerikai stílusúval vagy épp kreatív, helyi ízekkel. A pizza világhódító útja bizonyíték arra, hogy néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyobb hatásúak: egy jó tészta, pár minőségi hozzávaló és rengeteg szeretet.
Tudtad?
- Világszerte évente több mint 5 milliárd pizzát fogyasztanak el!
- Csak az Egyesült Államokban naponta körülbelül 3 milliárd szelet pizzát esznek meg.
- A leghosszabb pizzát Olaszországban sütötték: több mint 1,8 kilométer hosszú volt!
